Hirdetés - Tent for rent

Tass Olga

LONDON 2012

Tass Olga – a csodás tornásznő

 

Nehéz minősíteni így 2011-ben azt a teljesítményt, amit Tass Olga mutatott be az évek hosszú során a tornaszerek világában. Az „érthetetlenség” lényege, hogy négy olimpián mutathatta be gyakorlatait miközben aranyat is nyert!

 

Hölgyeknél talán kevésbé illendő, de írjuk le: 1929. március 29-én, Pécsett született Tass Olga, aki természetesen már kiskorában szeretett sportolni. Kerékpározott, atletizált, leginkább csak a maga örömére. De mindezt csupán addig „tehette”, amíg össze nem találkozott Várkői Ferenccel, a pécsi tornasport egyik legfontosabb személyiségével.

 

Tizennégy évesen már eldőlt a sorsa a Tass család lányának. Előbb 1941-től a PEAC-ban, azután 1946-tól a Pécsi BTC-ben bontogatta a szárnyait. Cseppet sem meglepő módon 1947-től 1951-ig a fővárosi Testnevelési Főiskola (ma Testnevelési Egyetem) színeiben halmozta a sikereket.

 

Most egy kicsit legyünk nagyvonalúak és feledjük, hogy Budapesten tanult Olga. Érezzük pécsinek, ha már ő magát mindig is annak vallotta. A különleges képességekkel megáldott nő eljutott az 1948-as, Londonban megrendezett nyári olimpiára.

 

Bizonyára megtetszett neki a világ sportolóinak legnagyobb seregszemléje, hiszen utána elutazhatott Helsinkibe (1952-ben), Melbourne városába (1956-ban), hogy aztán Rómában (1960-ban) fejeződjön be ötkarikás versenyzői pályafutása.

 

Természetesen nem azért nevezték Tass Olgát a világversenyekre, mert éppen „ráért”. Egyszerűen szükség volt egy ilyen sokoldalú versenyzőre. A leltár lenyűgöző, hiszen egy arany, három ezüst mellé még egy bronzot is begyűjtött. Ilyen kollekcióval azért nem sokan dicsekedhetnek az olimpiákat tekintve.

 

Egy kissé részletezve az eredményeket: 1948-ban indult be a sorozat, amikor a londoni játékokon női összetett csapatversenyben Magyarország a második helyen végzett. Csak a Szovjetunió legjobbjai tudták megelőzni a magyar nőket.

 

Négy évvel később Finnországban a nemzeti együttesünk megint a dobogó második fokára állhatott az összetett csapatversenyben. A pompás pályafutás csúcsa 1956-ban következett be, amikor Melbourne adott otthont a versenyeknek. A távoli Ausztráliában a női kéziszercsapat első lett (Tass Olgával), összetettben azonban megint egy gárda megelőzte őket. A bronzmedália lóugrásban született meg a Pécsről elszármazott tornász révén.

 

Az idők multával Tass Olga váltott. Egyrészt az élet szorította rá, mert a tornasportban nem találta a helyét. Másrészt viszont tapasztalatait a művészi tornában, a mozgásművészetekben kamatoztatta.

 

Nekünk, maiaknak meg egy dolgunk marad: hogy megemeljük létező, esetleg képzeletbeli kalapunkat.


Megosztom:     |  
Hirdetés - sportiskola