A sportolók számára jó hír, hogy nem csökkent az idei városi sporttámogatás összeg, vagyis a Népjóléti és Sportbizottság a tavalyihoz hasonlóan 200 millió forintot osztott szét a klubok, egyéni sportolók között.

Némileg új rendszerben, több hároméves szerződéssel, ami kiszámíthatóbb, tervezhetőbb gazdálkodást ígér a támogatottaknak.

“Elég” pénz természetesen biztosan nem létezik a pécsi sportpályázatok szokásos rendszerében sem, hiszen az igények felső határa végtelen… Innen nézve kevés is lehet az idei 200 millió, a város gazdasági helyzetében viszont inkább örömteli, hogy a tavalyi összegből nem kellett egy fillért sem elvenni.

Ahogy Moór Eszter, a Népjóléti és Sportbizottság elnöke az idei elosztási elveket és gyakorlatot összefoglalja, a legnagyobb változás, hogy kibővült a külön pályázat nélkül, hároméves szerződéssel támogatott klubok köre. A korábbi NB I-es labdás klubok mellé fölsorakoztak a legnagyobb, több sportágban működő egyesületek (PVSK, PEAC) a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. – ezúttal nem mint létesítményüzemeltető, hanem a korábbi PVSE(még korábban TÁSI), azaz a városi sportiskola teljes edzői gárdáját átvevő,12 szakosztályban csaknem 1200 fiatalt foglalkoztató sportegyesület -, illetve több tradicionális és eredményes olimpiai sportág, mint a kajak-kenu, a korcsolyázás, a súlyemelés, a triatlon, a torna vagy a tenisz is.  

Az elosztás alapelvei közé tartozott, hogy egyrészt tradicionálisan pécsi, emellett legnagyobb bázisú, legmagasabb szakmai színvonalú, legeredményesebb, főként olimpiai sportágak fejlődését támogassa még inkább a város. És természetesen elsősorban saját (önkormányzati tulajdonú vagy résztulajdonú) sportszervezeteit, hiszen ezekben tudja leginkább és legkönnyebben ellenőrizni, hogy az elvégzett munka, a források felhasználása hatékonyan és az önkormányzati sportpolitikai célokkal összhangban történik-e.

Ahogy a végösszeg és a támogatási elvek, ugyanígy a támogatottak körének kapcsán is mindig lesznek kétkedők vagy ellenvéleményen lévők: ki és miért kapott ennyit, miközben másvalaki – aki jobban megérdemelte volna… – amannyit?

Ilyen kérdés lehet például az elosztási táblázatra pillantva, hogy az NB I-ből kieső férfikézisek tízszer akkora támogatásban részesültek (20 millió Ft), mint az élvonalban simán bentmaradó röplabdázókon. Ahogy az elnök asszony e két konkrét tételt kommentálja, magán az összegen túl fontos a háttér ismerete is. Például, hogy a röplabdázók tavaly még egyáltalán nem kaptak városi támogatást, ehhez képest lett az összeg most kétmillió, másrészt, hogy ők korábban már az NB I-es feljutást is úgy vállalták, hogy határozottan kijelentették, önfenntartóan tervezik működésüket, és nem fognak városi támogatásra pályázni. A kézilabdázók (férfi NB I., női NB II.) élvonalbeli kosárlabdával és labdarúgással összehasonlítva ugyanakkora összegénél pedig azt is szempont volt, hogy míg utóbbiakat a város számos más csatornán keresztül közvetetten is igyekszik támogatni, a kézilabdázók e forrásokból nemigen részesülnek.

Annak kapcsán, hogy az idei 200 millió 90 százalékát gyakorlatilag a fenti keretek között, a korábbi pályázati rendszeren kívül elosztotta a grémium, Moór Eszter ennek előnyeit hangsúlyozta:

– A hároméves szerződések lényegesen kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé, biztonságosabbá és nem utolsósorban ütemezhetőbbé teszik a klubok gazdálkodását, mostantól nem fordulhat elő, hogy az adott évi összeghez például csak a harmadik negyedévben juthasson hozzá valaki. A támogatottak köre és a szereplők egyébként gyakorlatilag ugyanazok az új rendszerben is, mint az elmúlt években, úgyhogy valós és jelentős “sérelmek” emiatt sem érhettek senkit -, tette hozzá végül a sportbizottság elnöke a magukat az új szisztéma kárvallottjainak tartók kapcsán.