A magyar – szlovák középszakasz zárófordulója után eldőlt, hogy a női kosárlabda NB I. rájátszásában PEAC-Pécs – Bácsbasket Baja (Pinkk-Pécsi 424) párharc következik az elődöntőbe jutásért.

Az egyetemisták jócskán meggyengülve, Iványi Dalmáék viszont egy olimpikon angol centerrel erősítve készülnek a két győzelemig tartó párharcra.

Dokics Zseljko vezetőedző, miközben nem titkolja, hogy már a mostani 4. helyük is felülmúlja minden kezdeti várakozásukat, nem rejti véka alá, hogy meglehetősen igazságtalannak tartja a magyar – szlovák középszakasz végeredményét.

Ahogy diplomatikusan fogalmaz, nagyon sok finomításra lenne még szükség ahhoz, hogy ez a közös bajnokság elérje eredeti célját. Így ugyanis a szlovák együttesek sok szempontból jobb feltételekkel léptek pályára, mint a magyarok – hogy mást ne mondjunk, idehaza már régen átigazolási stop volt érvényben, amikor az utolsó fordulóbeli ellenfelük, a Somorja még vígan új légiósokat szerződtetett. A hétvégi tél miatti halasztás és az ottani pótcsarnok alkalmatlanságáról, illetve a méltatlan körülményekről már nem is beszélve. Összességében tehát Dokics Zseljko azon sajnálkozik, hogy az egész idényben emberfeletti munkát végző, három fronton is helytálló együttese azért került most szerinte igazságtalanul hátrányba, mert kétszer is gesztust gyakorolt a szövetség felé, amikor már semmi téttel nem bíró meccseken őrölte föl játékosai erejét a soros, fontos rangadók előtt.

Mindezzel együtt az egész csapat már előre tekint – igaz, ez sem kecsegtet túl sok jóval. Egyik legponterősebb kulcsjátékosuk, Andrea Barbour ugyanis még mindig kórházban fekszik, és az ugyancsak az utolsó összecsapáson rúgást kapó Fűrész Diána sem százszázalékos. Tetézi mindezt, hogy négy fiataljuk az országos juniorbajnokság fináléjában szerepel – némi gyógyír lehet e téren, hogy a fiatalok már a legjobb négy közé jutottak.

A PEAC-Pécs így az utolsó fordulóban egyet visszaesve, a 4. helyről kezdi meg a rájátszást, soros ellenfele pedig nem más, mint az 5. Bácsbasket Baja, szebbik nevén Pinkk-Pécsi 424 lesz. Dokics Zseljko a két együttes jelen állapotainak ismeretében már az elején leszögezi, immár mit sem számít, hogy korábban rendre fölül tudtak kerekedni rajtuk, most Iványi Dalmáék a toronymagas riválisok. Főként, hogy a Lauber Dezső Sportcsarnokban, amely a nézők szemszögéből egyformán “hazai csarnok” mindkét fél számára, még a saját pálya előnyét sem élvezhetik az egyetemisták.

Ám mint mondja, a PEAC nem felejtheti, honnan indult, hogy a rajt előtti napokban dőlt csak el, hogy egyáltalán melyik osztályban szerepelhet. Hogy az új, fiatal gárda nem sztárjátékosok igazolásával, hanem saját utánpótlásának tudatos építésével-nevelésével tervezte meg hosszú távú céljait. Ennek tükrében a mostani további eredmények, bárhogy is alakulnak, gyakorlatilag “nem számítanak”, hiszen kezdeti elvárásaikat máris jócskán túlteljesítették.

A Bácsbasket – amely a kupadöntőn érdekelt PEAC-cal szemben még rá is pihenhet a 28-ai, csütörtöki első, pécsi összecsapásra (Komlón ezt követően szombaton vagy vasárnap lépnek parkettrre, lapzártánk idején még nem egyeztek meg a pontos időpontban) – ezzel szemben jelentős erősítéssel büszkélkedhet. Azania Stewart személyében ugyanis egy, a londoni olimpián is ponterősségével kitűnő 24 esztendős, 195 centis angol válogatott centert sikerült szerencsésen (értsd, egy ismerős játékosügynök jóvoltából, és mert a hölgy éppen eljött a spanyol Caja Rural csapatától, viszont szeretett volna edzésben maradni, olcsón…) megszereznie. Roberto Hernandez vezetőedző az eddig látottak alapján nagyon elégedett vele, mint mondta, jó kezű, jó a lábmunkája, ügyes, harcos kosaras, a palánk alatt a leghasznosabb, de kívülről is jól dob – egyszóval, éppen saját javukra billentheti azokat a pár pontos különbségeket, amelyekkel eddig mindig a PEAC bizonyult jobbnak.