A kupában elért 4. hely után a bajnokságot nyolcadikként zárta a PVSK-Pannonpower NB I-es férfikosárlabda-csapata. Az év eleji tervekhez, a játékosállományhoz és a büdzséhez képest mindkettő várakozáson felüli teljesítménynek számít.

Ahogy az egész idényt tömören értékelve, egyben már előre is tekintve Bán Gábor ügyvezető fogalmaz, a végeredmény, benne a kupában elért negyedik hellyel, az Alba összesen háromszori legyőzésével, a fiatalok egyre aktívabb és jobb játékával messze várakozáson fölül teljesítményt jelent. Bár szerződéskötéseknél még nem tartanak, nem is kérdés, hogy szeretnék megtartani edzőjüket, illetve kulcsjátékosaikat is, a két légióst (Brad Loesing,  Todd Hendley) is beleértve. Némi további erősítés sem ártana persze, ám az őszre a tervek a mostanihoz hasonlóak maradnak, vagyis a folytatásban is a fiatalokra, kiemelten saját nevelésű kosarasaikra építve szeretnének ha lehet, még előrébb jutni a pontvadászatban.

Seregnyi saját nevelésű fiatal, igazi sztárnak csak fimon udvariassággal nevezhető légiósok, a korábbinál is visszafogottabb költségvetés – e három tényező az idény elején igazán nem jogosíthatta túlzottan vérmes reményekre a Vasút kosarasait. Jobb érzésűek szolid középcsapatnak várták a gárdát, a kritikusabbaktól a pofozógép kifejezés is elhangzott. És bár jöttek menet közben valóban nem várt pofonok (értsd: meglepetés-vereségek) is, az ugyanígy nem remélt bravúrgyőzelmek, illetve az egész éves kiemelkedő küzdőszellem, a remek csapategység jóvoltából a végére mégis sikerült kitűnőre alakítani a bizonyítványt.

Ahogy Csirke Ferenc  vezetőedző fogalmaz, a PVSK ezúttal nem néhány játékosa kiemelkedő teljesítményének, az egyéni bravúroknak, hanem a közösen elvégzett jó munkának köszönheti jó szereplését.

A kezdet ugyan nem volt egyszerű, sőt, még az alapszakasz végeredménye sem adott okot dicsekvésre, hiszen a középszakaszt csak az alsóházban kezdhette meg az együttes, ám az újabb kör végén, a hetesben a Szombathely mögött a második helyet megszerezve  csak odaértek az összesített 8. helyre, így mégis bejutva a rájátszásba. A szakvezető szerint egyébként utólag visszatekintve még örülhetnek is, hogy a középszakaszt az alsóházban küzdhették végig, hiszen így sokkal több sikerélmény érte játékosait, mintha a felsőházi élgárdák ellen kellett volna meccselniük.

A folytatásban aztán már nem volt kívánságműsor, a rájátszásban a kupagyőztes, itt is listavezető Alba Fehérvár ellen következett az újabb, három győzelemig tartó sorozat. Itt aztán már az optimistábbak is sima fehérvári sikert jósoltak, ám a PVSK ezúttal is rácáfolt a várakozásokra, hiszen két bravúrgyőzelmével egy ötödik meccsre késztette erősebb ellenfelét. Ott aztán már érvényesült a papírforma, és az Alba léphetett tovább – a PVSK-nak ezzel véget ért az idény, és a szabály szerint a középszakasz eredményét alapul véve a 8. lett a bajnokságban – ám Tóth Norberték a harmadik vereséget követően is inkább büszkén, semmint szégyenkezve hagyhatták el a pályát.

Miközben a csapatba folyamatosan beépített fiatalok – többek között Bíró Olivér, Bödör Bence, Halász Ákos és Horváth Balázs – jó teljesítményét az idény pozitívumai közé sorolhatjuk, akadtak keserűbb pillanatok is. Ezek közül az élre kívánkozhat, hogy a különben ponterősségével az élre kívánkozó Alex Legiontól sorozatos sportszerűtlensége miatt menet közben megválni kényszerültek. De az sem lehetett egy kellemes pillanat Csirke Ferenc számára, amikor pályaedzője, Czigler László bejelentette, hogy holnaptól a vetélytárs Atomerőműnél folytatja pályafutását (az már a paksiak szégyene, hogy ebből végül nem lett semmi…)

Ám a csapategységre épülő taktika épp ekkor mutatta meg hatékonyságát, hiszen kulcsjátékosuk kiesése – ide számítva akár Bödör sérülését is, amely a magas poszton okozott némi gondot – még egységesebbé formálta őket, a hiányzókat azonnal pótolni tudták a többiek.