Negyvenegy csapattal, összesen nyolcszáz gyerekkel „ünnepli” első születésnapját a Rátgéber Kosárlabda Akadémia.

Persze, elsősorban munkával, némi számvetéssel, és rögtön tengernyi tervvel: a legfontosabb ezek közül, hogy a sikeresnek tűnő „tömegesítés” után mostantól minden fronton jöhet a minőségi ugrás.

– Rajtunk kívül már a pécsi kosárlabdát ismerő kívülállók is bizton állítják ennyi gyerek, soraikban ráadásul ennyi tehetséggel (nyilván a vér sem válik vízzé, a listán ugyanis a korábbi Vasút-sztár, Balázs Hajni lánya is szerepel…), még sohasem pattogtatta a kosárlabdát Pécsett, mint akadémiánk működése óta. Az országos szövetség (MKOSZ) bajnokságaiban induló 18 csapatunk mellett 23 iskolai csapatban ismerkednek a gyerekek a játékkal – számol Rátgéber László. – Mi több, az ügyesebbek nem is csak ismerkednek, hiszen az U16-os fiúk például máris a hazai elitcsapatokkal vívnak nagy csatákat, versenyben a bajnoki címért is. A lányoknál az eggyel fiatalabbak, a nem mellesleg a korosztályos AdriaLigában is vitézkedő 15 évesek adnak okot a legnagyobb bizakodásra: közülük többen valószínűleg hamarosan a PEAC-Pécs felnőttgárdájában is bemutatkozhatnak. Örömmel tölti el őket, mondja, hogy miközben a túlnyomó többség helyi fiatalokból verbuválódott, a szélesebb régióból is sikerült több ügyes gyereket idecsábítaniuk – ők elsősorban az egyetem gyakorlóiskolájának sportosztályában tanulnak, néhányan kollégiumban laknak.  Úgy érzem biztosan nem kell aggódni a pécsi kosárlabda jövőjéért.

A sportszakmai munka mellett Rátgéber László az egész „klub” összetartozásának fontosságát is a siker alapjai közé sorolja – ennek erősítése jegyében már nem egy népszerű tábort is szerveztek, de ugyanilyen, egyben látványos tényezőként említi az összes növendék „tetőtől talpig” egységes sportfelszerelésbe öltöztetését is.

Ahogy az akadémia névadó vezetője fogalmaz, a ugyancsak őket igazolja, hogy náluk az „utánpótlás-edzőségnek” is kezd végre becsülete lenni, amit – elsősorban a társaságiadó (TAO)-forintok jóvoltából – szerencsére immár „elfogadhatóan” tudnak honorálni is.

Ez persze, nem jelenti azt, hogy a különben sok esetben a felnőtt élvonalban edződött trénereik (említsük a sorból csak Rátgéber Lászlón kívül Dokics Zseljkót, Imreh Ajtonyt, Ivica Mavrenszkit, Mészáros Zalánt, Zalay Zoltánt, Németh Károlyt, Debreceni Esztert) a babérjaikon ülhetnének. Az akadémia egyik legfontosabb feladataként megcélzott edző(tovább)képzés kapui ugyanis előttük is nyitva állnak. Miközben az arra felkészültek persze tapasztalataik átadásával – és jeles külhoni mesterek bevonásával –, az eddig nagyon hiányolt, nemzetközi sztenderdekre épülő hospitálási rendszer életre hívásával egyben a képzésből is részt vállalnak majd. E terület sikere elképzelhetetlen persze egy rangos campus háttere nélkül, szerencsére az akadémia szoros és kiváló kapcsolatot ápol a PTE-vel.

Rátgéber László szerint a már most sikeres tömegesítés, azaz a sokszor emlegetett „piramis” alapjának kiépítése után immár a legmagasabb minőség elérése a cél. Minden téren, így a már említett edzőképzés mellett például a létesítményhelyzet javításában is. Az akadémiának vannak saját elképzelései, kész tervei is egy három edzőpályára osztható, de mobil lelátókkal igazi hazai meccskatlanná is alakítható, jól felszerelt munkacsarnok létrehozására. A mai pénzügyi realitások azonban inkább az önkormányzat megbízásából a Pécsi Sport Nonprofit Zrt. által a szakszövetségeknél már TAO-pénzből megpályázott, kellő önerő esetén talán hamarosan meg is valósítható sportcsarnok – munkacsarnok – sportuszoda komplexumba történő szoros integrálódás esélyét vetítik előre – az ezzel, illetve az akadémiával és az edzőképzéssel kapcsolatos kérdések fontosságát mutatja, hogy ezekről a közeli napokban Rátgéber László többedmagával személyesen a legmagasabb szinten is egyeztethet majd.