Bár nem baranyai születésű volt, hiszen Nagyatádon, 1918. június 29-én jött világra, mégis Pécsett teljesedett ki a munkássága Horváth Gézának.

Aki szinte az egész életét tette fel az ökölvívásra. Versenyzőként, illetve edzőként is komoly tekintélyt vívott ki magának, a mesteredzői címet is kiérdemelt szakvezető. A sportember 1988. október 28-án hunyt el, de emlékét egykori versenyzői tovább őrzik. 

A bunyóval szülővárosában ismerkedett meg Horváth Géza, aki később még maradt Somogy megyében, de Kaposvár felé vette az irányt. A feljegyzések szerint, 1943-ban, pehelysúlyban felnőtt magyar bajnoki címet szerzett. A pályafutását a szorítóban, 1947-ben fejezte be, ám nem szakadt el a sporttól. A köteleken ugyan kívülre került, de megkezdte a tanácsok osztogatását. Természetesen, előbb a felkészülést is irányította, nem csak szövegben volt jó. 

Korábban Nagykanizsán vezette a bokszolók edzéseit, azután, 1950 után már Pécsett tűnt fel. Ami egy vasutasnál nem ritkaság, hiszen egyesek, ilyen-olyan okokból, de szoktak munkahelyet változtatni. Ezek számát gyarapította a MÁV kötelékein belül Géza bátyánk is. 

A baranyai megyeszékhelyen, a PVSK-nál vette át az öklözők munkájának vezetését. A különböző korosztályokban 38 magyar bajnoki címet szereztek az öklözői. De nem feltétlenül ezért vált legendává, még azért a harminc évért sem, amit a fekete-fehérek között eltöltött el az edzőteremben. A tanítványai másért néztek fel rá, remeg meg a hangjuk még 2013-ban is, ha szóba kerül az oktatójuk neve.

A visszaemlékezések szerint egyrészt szigorú, másrészt igazságos, emberséges személyiség volt. Aki fiaiként kedvelte versenyzőit, miközben azok ezt át is érezték. A pótapjukat látták abban, aki felkészítette őket az élet pofonjaira. A szó átvitt, illetve valódi értelmében egyaránt.

Akkoriban a pécsi vasutas sportolók gyakran utaztak vonattal versenyre. Félig-meddig legenda, de hihető történet, miszerint a tisztelt tréner, a vele lévő legényeknek, a saját bicskájával vágta a házikolbászt meg a kenyeret, mindazzal, az utasok csodálkozását kiváltva. Miként tette azt Horváth sporttárs. Ami azért az ötvenes években, az elmúlt évszázadban teljesen mást jelentett, mint napjainkban. Akiről ilyen történetek maradtak fenn, az szinte a szívét is szétosztotta. 

Pucz Péter