(Pécs, 1879. május 23. – Budapest, 1966. szeptember 5.)

Építész, kiváló sportember, aki több sportágban nyert versenyeket és bajnoki címeket, továbbá négy sportági szövetség megalapításában is részt vett.

Lauber Dezső 1879-ben született Pécsett. A pécsi „főreálban” érettségizett (ahol két tanévben is felmentést kapott „testgyakorlat” tantárgyból), majd a Műegyetemet Budapesten végezte el (ekkor igazolt a MAFC-hoz), ahol építészmérnöki diplomát szerzett. 1901‑től saját mérnöki irodája volt Pécsett, de két év múlva már a fővárosi építési osztályon dolgozott.

1903-tól a Magyar Olimpiai Bizottság jegyzője, később titkára volt. Közel egy évtizedet töltött az Országos Építő Rt. műszaki igazgatójaként, ahol a Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) nagyobb építkezéseit és a város csatornázását vezette. Irányításával tervezték és építették 1908–1909 között a Budapesten a Svábhegyen és Tátralomnicon az első magyar golfpályákat, ő tervezte a budapesti Széchenyi-hegyi Golf Szállót.

A mérnöki munka mellett Lauber aktívan sportolt. Az athéni (1906), a londoni (1908) és a stockholmi (1912) magyar olimpiai csapat vezetője volt. Az ő szervezésével született meg a budapesti Korcsolyázó Egylet és a jéghoki csapat, illetve ő alapította a Magyar Golf Klubot is.

Gyakorlata valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül, szükségből lett labdarúgó játékvezető. Az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken, az MLSZ által üzemeltetett bajnokságokban tevékenykedett. 1901–1904 között a legjobb vizsga nélküli játékvezetők között tartották nyilván.

A források Laubert jelölik meg, mint aki Pécsen 1898-ban megismertette a labdarúgást. Úgy emlékezett vissza egy szemtanú, hogy ő és a szintén a Műegyetemen tanuló Zsáborszki „Zsábi” „vakációs idejükben megjelentek a csarnokban. Közölték, hogy újféle sportot ismertek meg: a footballt. (…) A PAC elhatározta, hogy bevezeti e sportágat is, és csapatot alakított. Az első »footballpályát« a Tettyén jelölték ki. (…) Élénken él emlékezetemben, ahogy Lauberék töviről-hegyére elmagyarázták a szabályokat. Mindegyikünket megfogtak, és odavezettek a helyünkre. Megmutatták, hova áll a bekk, hova a half, és hol a helye a centernek.”

Az 1924. évi párizsi nyári olimpiai játékok szellemi versenyében egy stadiontervével ezüstérmet szerzett (Hajós Alfréddal közösen) úgy, hogy az első díjat nem adták ki.

Remek vívó volt, de kerékpározott is a Pécsi Atlétikai Clubban (PAC), majd a Pécsi Bicycle Club (PBC) tagja lett. Ötször szerzett kerékpáros magyar bajnoki címet. Teniszezett (az 1908-as olimpián ebben indult), atlétikában rövidtávfutó, gátfutó, távolugró és magasugró volt, de jégkorongozott, bobozott és korcsolyázott is. Európa legismertebb golfjátékosai közé küzdötte fel magát, 1930-ra öt magyar egyéni bajnoki címig jutott.